Áldjuk a földön Isten szegénykéjét,
Kései társak saruszíjat oldva,
Ő már a mennyben követi a Bárányt,
Akármerre jár, akármerre jár.

Nyíltszívű gyermek nem italtól részeg,
Társai nézik Isten bolondjának,
Egykori rongyos koldustarisznyája,
Színig tele már színig tele már.

Áldott az Isten igazán ítélő,
Karja a gőgöst méltán megalázza,
Ám a szelídre, az alázatosra,
Kitárt karja vár, kitárt karja vár.