A fényes nap immá lenyugodott
s a főd szintén sötétbe maradott.
Nappali fény éjjelre változott
fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Minden állat megy nyugodalomra
az istentől kirendelt álomra.
De én uram úgy megyek ágyomba
mintha mennék gyászos koporsómba.

Midőn ágynak adom a testemet
deszka közé záratom éltemet.
Hosszús álom érheti szememet
s a kakasszó hozhatja végemet.

Veszünk számot hát édes istenem
hogy lelkemet ne kelljen féltenem.
Hogy lehessen bátrabban szóllanom
midőn meg kell előtted állanom.

Napkelettől egész napnyugodtig
szent nevedbe bíztam én fáradtig.
De megbocsáss mert szüvemből szánom
könnyek miatt szemembe nincs álom.

Ne szólíts ki uram készületlen
ne szólíts ki uram készületlen.
Vezess elő az enyhítő kútra
s úgy bocsáss el engem a nagy útra.