A mi szívünk csak tehozzád,
Jézus, Isten Báránya, Óhajtozik,
híveidnek Drága fényes aranya,
Mert halálunk megrontója,
Örök életnek adója Vagy egyedül,
Krisztusunk, Idvezítő Jézusunk.

Csudálkozván nézi elménk
Atyádnak nagy szerelmét,
Álmélkodván is szemléli
Hozzánk való jó kedvét,
Melyet abban megmutatott,
Hogy minékünk téged adott,
Azért, édes Krisztusunk,
Vagy szerelmes Jézusunk.

Szegény bűnös embereknek
Idvességes reménye,
Benned hívőknek öröme,
Boldogsága, szépsége,
Jövel, jövel hozzánk, kérünk,
Mindenkoron légy mivélünk,
Mert csak te vagy Krisztusunk
És kegyelmes Jézusunk.

Reád bízzuk mi magunkat
Itt ez árnyék világban,
Idvezítő szerelmedből
Könyörülj fiaidon.
Légy vezérünk, oltalmazónk,
Kegyes mesterünk, tanítónk,
Édes Atyánk, Krisztusunk,
Gondviselő Jézusunk.

Erősítsd bennünk hitünket,
Idvességünk eszközét,
Vesd tengerbe bűneinket,
Kerüljük pokol tüzét.
Így mi halálunk óráján,
Életünknek végső táján,
Lelkünket, ó, Krisztusunk,
Vedd kezedbe Jézusunk.

Nincsen nékünk itt e földön
Maradandó városunk,
Hanem repeső elmével
Jövendőt óhajtozunk,
Ott sok ezer angyalokkal,
Téged áldunk szent Atyáddal,
Méltó vagy, ó, Krisztusunk,
Erre, édes Jézusunk.

Hozzád hajtjuk csak fejünket,
Ó, mi édes Megváltónk,
Koporsónkba ha beszállunk,
Ott is léssz gyámolítónk.
Benned édesen aluszunk,
Eljöveteledig nyugszunk,
És örökké, Krisztusunk,
Véled élünk, Jézusunk.

Zörgetőknek megnyittatik
Kegyelemnek ajtaja,
Megígérte az Úr Jézus,
Hogy kérésünk megadja.
Jövel, Jézus, és ne késsél,
Már mellőlünk el ne térjél,
Idvezíts, ó, Krisztusunk,
Mi kegyelmes Jézusunk!

REFORMÁTUS ÉNEKESKÖNYV 373