A nap immár elenyészett Világa fényével, Ki nappal sírt s megfáradott, Pihenhet békével.

Nagy Isten, csak te őrködöl, Csak te nem aluszol; Téged be nem föd a homály, Te fényben lakozol.

Te viselj gondot rólam is E sötét éjszakán, Ha fáradtan elszunnyadok, Te vigyázz énreám!

Sok bűnöm miatt, jól tudom, Méltán sújt haragod; De értem is te szent Fiad Nagy váltságot adott.

Ha igaz bírám, megítélsz, Kezesül őt fogadd, Ki érettem halálra ment, Az én Krisztusomat!

S ha ez éjjel szabnál határt Vándorutam elé: Te vígy, Atyám, hajlékodba, Választottid közé!