Az Úr az én hű pásztorom, És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemű javában, Mert engem maga legeltet, És beszédével ő életet Gyönyörűséges helyen.

Tiszta vizekre vezérel, Hogy engem megújítson; Megerősít Szentlelkével, Hogy lelkemben vidítson; És mint jó pásztor terelget, Az igaz ösvényen vezet Az üdvösségnek útján.

Ha szinte halálnak járnék Hideg, sötét völgyében, De mégis semmit nem félnék E végső nagy ínségben; Mert velem vagy mindenkoron, Ha te vezetsz, megnyughatom Minden bajos ügyemben.

Lelkemet szent eledellel Élteted asztalodnál, Mert testeddel és véreddel Nagy vigasztalást adtál. Szentlelkednek örömében Részt adsz énnékem nagy bőven, Megtöltvén poharamat.

Irgalmad és nagy jóságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad Így táplálja lelkemet; És segít, hogy célhoz érve Eljussak a dicsőségre, Hozzád mennybe, Jézusom.