Hol Szent Péter sírba téve...

Hol Szent Péter sírba téve
És Rómának dobog szíve,
Ezrek ajkán, ezer nyelven
Hő ima zeng édesdeden:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Arany födél, márványfalak
S a Vatikán visszhangzanak,
S a hét halom tág körében
Megharsanva körülröppen:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Új erőre kap e szózat,
Bejárja a szent sírokat,
Zúgva vonul hegyen, síkon
Áttör zajló hullámokon:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

A forró dél, rideg éjszak
Ez imában egyesül csak;
Kivált honunk édes nyelvén
zeng igazán, zeng őszintén:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Mint villámmal egy perc alatt
Messze szárnyal a gondolat,
Szintúgy röpül ajkról ajkra,
várak-, puszták- és falvakra:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Eljut szentek fénykörébe
S leszáll onnét szíveinkbe,
Mint a fölszállt páranedvek
Szomjas földre visszaesnek:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!