Istenem, én nagy bűnös ember,
Szent színed elé járulok,
Vétkem oly mély már, mint a tenger,
Mentségért hozzád fordulok.
Én Istenem, én Istenem,
Irgalmazz, kérlek, énnekem!

Szívem szerint ím elkesergem
Gonosz és sok bűneimet,
Hogy tőled én eltévelyedtem,
Elhagytalak, Teremtőmet.
Én Istenem, én Istenem,
Irgalmazz, kérlek, énnekem!

Hallgasd meg én fohászkodásim
Atyai nagy szerelmedből,
Bocsásd meg minden rút bűneim,
Mentsd ki szívem ez ínségből.
Én Istenem, én Istenem,
Irgalmazz, kérlek, énnekem!

Ne büntess úgy, mint érdemlettem
Tőled én undok bűnömmel,
Mert akkor nyilván el kell vesznem,
Térj hozzám hát jó kedveddel.
Én Istenem, én Istenem,
Irgalmazz, kérlek, énnekem!

Csak egy szót mondj, hogy újjá légyek,
mondd ezt énnékem, bűnösnek,
”Megengedtem, menj el békével,
Meglásd, többé ne vétkezzél.”
Én Istenem, én Istenem,
Irgalmazz, kérlek, énnekem!

Nincs kétségem, megvigasztaltál,
Erősítéd én szívemet,
Könyörgésemben meghallgattál,
Érzem már szent kegyelmedet.
Én Istenem, én Istenem,
Irgalmazz, kérlek, énnekem!
REFORMÁTUS ÉNEKESKÖNYV 305