Istengyermek, kit irgalmad
Közénk lehozott,
Angyaloknak énekével
Néked áldozok
Terjeszd fölém kezedet,
Hogy az Istenszeretet
Töltse el ma szívem, lelkem,
Jászolod tövén.

Bár nem látom gyermekarcod
Szent vonásait,
Hiszem mégis rendületlen,
Hogy már Te vagy itt.
És mosolygón fölfogod
Könnyemet, amit hozok
Ajándékul jászolodnak
Trónusához én.

Istengyermek, nézd szívemnek
Forró vágyait.
Boldogságot adni másnak
Nincs hatalma itt,
Csak Tenéked, Istenem.
Ó, ha arcod megjelent
Áldott ostya szent színében,
Boldog vagyok én.

Betlehemi csillagodat
Ragyogtasd nekem,
Ki e sötét lelki éjben
Jászolod keresem!
Add hitemnek fényedet,
Akkor biztosan megyek
S meg nem állok, míg a trónod
El nem érem én.

Szentségházad jászolához
Állok őrnek én,
Hogy ne bántson senki Téged
Már e földtekén.
Ó ha Téged sértenek,
Én szívembe rejtelek
S menedéket adok Néked
Mind halálomig.