1. Megállok csendben keresztfádnál, És lehajtom némán fejem. Tehozzád jöttem, mintha várnál, Én Megváltóm, egyetlenem. Te, aki értem is szenvedtél, S a Golgotán megfeszíttettél, Könyörülj rajtam!

2. Átkarolva szent keresztfádat Bánat tölti el szívemet. Ó, mert tudom, ha lelkem fáradt, Nyugalmat csak nálad lelek. Te vagy az irgalom egyedül, Ki a bűnbánón megkönyörül, Én Uram Jézus.

3. Tudom, meghallod esdeklésem, Ha bűnöm el nem hallgatom. Te könnyíted meg szenvedésem, Üdvöm mástól nem várhatom. Védő karod felém kitárod, És csüggedt életem megáldod A keresztfáról.