Áldott az Úr, atyáink Istene,*
mert meglátogatta és megváltotta az õ népét;
Erõs szabadítót támasztott minékünk*
szolgájának, Dávidnak családjából.
Amint szólott a szentek szájával,*
õsidõk óta a próféták ajka által,
megszabadít az ellenség kezébõl,*
mindazoktól, akik gyûlölettel néznek minket;
atyáinkkal irgalmat gyakorol,*
hogy szent szövetségére emlékezzék,
az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött,*
hogy nekünk váltja be, amit ígért;
hogy félelem nélkül
és megszabadulva az ellenség kezébõl,*
neki szolgálatot teljesítsünk:
szentségben és igazságban járjunk elõtte*
napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek,†
a fölséges Isten prófétájának fognak mondani,*
mert az Úr elõtt jársz, egyengetni az õ útját;
az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét,*
hogy bocsánatot nyerjen minden bûnük
Istenünk irgalmas szívétõl,*
amellyel meglátogat minket
felkelõ Napunk a magasságból,
hogy fényt hozzon azoknak, aki sötétségben
és halálos homályban ülnek,*
lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.