„Az a tiszta szív, amely szabadon szeret és ad egészen odáig, hogy már fáj a szeretet. A tiszta szív könnyen meglátja Krisztust az éhezőkben, a ruhátlanokban, a hajléktalanokban, a magányos, megvetett személyekben, akiket senki sem szeret, a leprásokban, az alkoholistákban, az utcán fekvő emberekben.
Nemcsak a kenyeret éhezzük, hanem a szeretetet is. A mezítelenség nem pusztán egy darab ruhaanyag hiányát jelöli, hanem az emberi méltóságét is. A hajléktalanság nem csupán az otthon hiányát jelenti, hanem azok is hajléktalanok, akiket magukra hagytak, akiket mindenki elutasít, akiket senki sem szeret, akiket mindenki elfelejtett. Elfelejtettük mi az emberi szeretet, az emberi öröm, az emberi kapcsolat”.