Gyermeki lélekkel
s szemekkel nézem a jelent.
A látvány több mint fájdalmas.
A szemem behunyom,
s kereslek ó Istenem!!

Nem a valóság elől menekülök!
Bár az sem lenne értelmetlen..
Agyam s eszem nem tudja
értelmezni a látottakat!!

Ki az ki ily dőrén tölti el
A földi létet?? S dagonyázik
ebben a mocsokban?
S élvezni is képes ezt??

Gyermeki énem menekül.
Menekül hozzád ó Uram!!
Nem a valóságtól..
A valóságból el!!


Hozzád ó Uram!
Mert merem ,s akarom
elhinni, hogy Te nem
erre a világra, s e általunk
Teremtett borzalomra
alkottál minket!