Imádlak téged, Istenem, aki célt és utat adtál minden teremtett dolognak.
Előre gondoskodtál mindenről. Gondoskodásod szeretetből történt.
Ha szenvedést bocsátasz ránk, azt is szeretetből teszed. A külső világ
minden baja javára válik teremtményeidnek, s valami jót hoz magával benső
világunkba. Azért látogatod meg szenvedésekkel az embereket, hogy magukba térjenek, erényeik növekedjenek, és egyre több lelki javat szerezzenek.
Semmi sem történik ok és értelem nélkül, minden a javunkra válik. Ha
büntetsz, haragodban is irgalmas vagy. Megmérhetetlen erős hittel hiszek,
Uram, jóságodban és bölcsességedben ott is, ahol ítéleteid
kifürkészhetetlenek és végzéseid érthetetlenek.