Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert én a tied vagyok, benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden szomorúságomban te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene? Ha ily édes a te dicséretedre való emlékezés, mi lesz majd akkor, Istenem, ha istenséged sugárzásában megjelenik dicsőséged!