Mi atyánk ki a mennyekben vagy
Kitől jön élet és halál,
Hívó szavunk Tehozzád szárnyal,
És vigaszra csak ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,
Ha meghalunk is, úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe
Megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék,
E nép, mindig benned bízott,
Te székely Isten, félünk Téged,
Bár sújtva sújt ostorod.
Atyánk, bár itt van a halálunk,
Büszke lelkünk nem kesereg,
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,
Megszenteltessék a Neved.
Oh, jöjjön el a te országod,
Add, hogy még boldogok legyünk,
Add, hogy még egyszer ránk nézzen
A mi szent Hargita hegyünk.
Add, hogy még egyszer legyen boldog
Székelyhon minden hű fia,
Add, hogy még felvirradjon egyszer
Ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,
Hogy ha már minket elhagyál,
Ha fohászunk már meg nem hallod,
Ha a sorsunk egy hős halál.
De engedd meg, hogy kis fiunknak,
Kiért a szívünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,
Egy dicső, székely kikelet.
Ne vígy minket a kísértésbe,
Ne higgyük, hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben
Mindig csak székely vére folyt.
Ne add, hogy Benned is csalódjunk,
Ne add, hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,
Hogy Te, cserben hagytad népedet.
Tiéd lesz a hatalom, dicsőség,
Ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk, múltunkban bízó,
S jövőnk szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb, büszkébb,
Merészebb, mint más népeké,
Vállaljuk ami lehetetlen,
Mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek,
Érezzétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,
A sír szélén is, reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,
Mit minden hű székely szív dobog
Éreznétek, s megértenétek,
Hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk! Ha nem mi unokáink.
Mi szépen, csendben meghalunk,
Mert tudjuk, egyszer még
Felharsan Erdély szent hegyein dalunk.
S bár mi szívünk szent keservével,
Egy jég világban megfagyunk.
Hiszünk most! és hiszünk mindörökké
Ámen.
Mi Székelyek vagyunk.