Uram, Üdvözítőm! Vétkeztem. A pillanat örömeiért föláldoztam a te barátságodat. Elhagytalak, s ezzel elvesztettem a lelkem békéjét. Úgy tettem, mint aki tudja, mit akar, és szabadon meg is tehetné, amit akar. És mégsem ismertem meg a jót! Most bűnömnek szolgája lettem. Érzem, hogy süllyedni, romlani engedtem magam, hogy hagytam elhatalmasodni rossz szokásomat, amely gúzsba kötött. Azóta mindenben visszaestem: nincs kedvem a munkához, tanuláshoz, elfelejtettem nemes céljaimat.
Milyen boldog is voltam, amikor még a kegyelem állapotában éltem!