Van-e imádság, forróbb, könyörgőbb,
mint a miénk most? Kínok imája!
Nyisd meg Nagyúr a fellegek kárpitját
s irgalmas szívvel, figyelmezz rája.
Nincs annyi fűszál, libanoni lejtőn,
mint ahány könnycsepp bús magyar
szemekbe.
Hallgass meg kérünk, jaj, most az egyszer.
Miatyánk, ki vagy a mennyekbe!
Könyörgünk! Nézz ránk, hisz az nem lehet,
hogy síró szóval pusztába kiáltsunk!
Sok volt a vétkünk nagy büszkeségünk.
felhőkig járt az álmodásunk
de most bánattól gyötörten mondjuk.
Szenteltessék meg a Te neved!

Végigvertél a borzalommal
és mégis, most is széthúzunk, látod.
Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
jöjjön el végre a Te országod!
Ugye nem szórod szét ezt a népet,
bujdosónak a nagy világba,
hiszen Te hoztad Ázsiából
s verted, de védted a pusztulástól
ezer évig! Mondd csak. Hiába?

Voltunk a véres védőbástyád
s voltunk villámló ostorod,
tégy velünk, ahogy megérdemeljük,
legyen meg a Te akaratod!

Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
s küldd az erőt a rossz karunkba!
Küldj halk esőt a földjeinkre
S legyen gondod a barmainkra!
Önts enyhülést a lelkek tüzére,
s tudsz. Szeress! Ha kell. Fenyíts!
Csak legyen béke, boldog megértés,
miképpen menyben, úgy a földön is.

Nézd. Éhezünk, rongyokba járunk,
nincsen koldúsabb néped minálunk.
Nézzed a gyermek éhező száját,
asszonyainknak bús Kálváriáját,
ha Te nem segítesz. Elveszünk!
Ó, add meg hát a napi kenyerünk!

Nagyúr! Vétekkel, igaz, megrakódtunk,
gőgösek közt, bizony elsők voltunk,
de most a házunk hamva van fejünkön
s a bűnbánat megtépte köntösünket,
Isten! Istenes szerelemmel
bocsásd meg a mi vétkeinket!

Minket megvertél magyar Isten
és megverted az őseinket.
De fiainknak minden más nép,
felejtse el apái vétkét
sok számolatlan számadásunk
miképpen mi is megbocsátunk
a mi ellenünk vétkezőknek.

Torkunk rekedt a rimánkodástól
az ős magyar föld. Merülő gálya.
Jaj! Tedd a szent kezed föléje,
oltalmazd meg, vigyázz rája
és ne vígy minket a kísértésbe!

A tenyereden, Istenapánk
hordod az embermilliókat.
Mi is elférünk békében ottan,
csak vesd ki köztünk az árulókat!

Nem kell minékünk más hódolása
és nem vágyik a magyar sehová sem,
csak engedj élni tüzekbe nézni
tilinkószónál mesét mesézni
és szabadíts meg a gonosztól!
Ámen.