Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Böngésző - Szertartások
Keresztény Magyarország Portál - Böngésző - Szertartások - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Aliz napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Három gyertya
Szán  (A)
Istentisztelet
Evangélikus
A bevezetésként elhangzó zsoltárrészletet latinul introitus-nak nevezzük.
Formája a következő: keretvers, zsoltárrészlet, doxológia, keretvers.
A doxológia így hangzik: "Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen."
A doxológia kötött szövegét helyettesítheti a gyülekezet által énekelt énekvers. Az introitus megszólalhat olvasott vagy - liturgikus dallamon - énekelt formában. Ősi keresztény gyakorlat, hogy az istentisztelet elején bűnvallásra kerül sor. Ebben kifejezésre jut az, hogy a gyülekezet, ill. annak tagjai maguktól méltatlanok az Isten előtti megállásra, és ezért mindenképpen szükségük van Isten bűnbocsátó kegyelmére. A bűnvallást minden esetben Isten kegyelmének meghirdetése követi. Ezt a szolgálatot minden esetben a lelkész végzi a gyülekezet felé fordulva. A kegyelemhirdetés egyházi esztendő szerint változó szövegét mindig az ún. nagy glória (Gloria in excelsis) zárja, mely így hangzik: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!" A kegyelemhirdetésre a gyülekezet ismét énekverssel válaszol.
Az oltár előtti igeolvasást előzi meg az ún. kollekta-imádság. Határponton áll tehát: az istentisztelet bevezető része végén és az igei rész előtt. Énekeskönyvünk, kerülve a latin kifejezést csak így nevezi: rövid imádság. Formája: megszólítás, Isten tetteire való utalás, egyetlen kérés, szentháromsági dicsőítő zárás.
Az evangélikus istentisztelet egyik fókusza Isten hallható-hirdetett igéje. A liturgia legtöbbször egyébként is szó szerinti bibliai szövegeket tartalmaz, konkrét igeolvasás rendszerint mégis csupán két alkalommal történik az istentiszteleten. Az első ilyen alkalom az ún. lekció vagy oltári ige (egyszerűen csak olvasmány). A lelkész az igehely pontos megjelölésével vezeti be, a gyülekezet pedig helyéről felállva hallgatja végig a Bibliának ezt az adott ünnepre kijelölt ószövetségi, levélbeli vagy evangéliumi szakaszát.
A felolvasandó igeszakaszok kijelölésére egyházunk egy ún. "perikóparendet" használ. A Szentírásból kiemelt szakaszok gondos szerkesztésben, alapvető összefüggések figyelembevételével kerülnek kijelölésre. Evangéliumi igeszakaszt minden evangélikus istentiszteleten fel kell olvasni.
Isten igéjére válaszolva a gyülekezet nyilvánosan vallást tesz az egyetemes kereszténységgel együtt a Szentháromság Istenbe vetett hitéről. A jelenleg elterjedt, eredetileg keresztelési vallástételként mondott Apostoli Hitvallás mellett ajánlott a Niceai Hitvallás használatbavétele is. A hitvallás eredeti latin elnevezése: credo.

Az Apostoli Hitvallás szövege az új, ökumenikus fordítás szerint a következő:

"Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek teremtőjében.
És Jézus Krisztusban,
az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,
aki fogantatott Szentlélektől,
született Szűz Máriától,
szenvedett Poncius Pilátus alatt,
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra,
harmadnapon feltámadt a halottak közül,
fölment a mennybe,
ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,
onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat,
a szentek közösségét,
a bűnök bocsánatát,
a test feltámadását
és az örök életet. Ámen."

A Niceai Hitvallás szövege az új, ökumenikus fordítás szerint a következő:

"Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek, minden láthatónak
és láthatatlannak teremtőjében.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban,
Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt,
világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől,
született és nem teremtetett,
az Atyával egylényegű, és általa lett minden.
Érettünk emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből.
Megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától,
és emberré lett.
Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt,
kínhalált szenvedett és eltemették,
harmadnapon feltámadt az írások szerint,
fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján,
újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat,
és uralmának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben,
aki az Atyától és a Fiútól származik,
akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk,
és aki szólt a próféták által.
Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat.
Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.
Várom a holtak föltámadását
és az eljövendő örök életet. Ámen."

Az igeliturgia csúcspontja, amikor a felolvasott igehirdetési alapige után megszólal az élő evangélium. Az igehirdetés szolgálatát lelkész végzi az istentiszteleten.
Az ún. szószéki szolgálatot az apostoli köszöntés vezeti be ("Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen."). Ezt követően a bibliai igehely pontos megjelölésével elhangzik az igehirdetés alapigéje, amely vasárnapi és ünnepnapi istentisztelet esetében az egyház által kijelölt (ún. perikóparend szerinti) igeszakaszt jelenti. Ezt követi az igehirdetés, melyet rövid imádság, hirdetés, majd pedig a szószéki áldás ("Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ámen.") követ.
A hirdetés többnyire a szószékről hangzik el, s magába foglalja mindazokat az aktuális tudnivalókat, amelyek fontosak lehetnek a gyülekezet tagjai számára. Megemlítésre kerülnek ilyenkor az előző hét eseményei (temetés, esküvő, valamilyen rendkívüli gyülekezeti alkalom) éppen úgy, mint a következő hét alkalmai (hittanórák, bibliaórák, ifjúsági órák stb.). Evangélikus istentiszteleten a hirdetésben rendszerint elhangzik az elmúlt vasárnapon összegyűlt perselypénz összege, illetve a következő vasárnap istentiszteleteinek kezdési időpontja is. De konkrétan az adott vasárnapra vonatkozóan is fontos információkat tartalmaz a hirdetés: itt történik ugyanis utalás az általános könyörgés (oratio oecumenica) aktuális témáira.
Az egyetemes könyörgés (oratio oecumenica) kifejezés nem csupán felekezetközi értelemben értendő, hanem az egész földkerekségre, az egész teremtett világra utal. Isten mentő-áldó szeretetébe ajánlja e könyörgésben az egyház az egész világot, benne az emberiséget, természetet, kereszténységet, felsőbbséget (egyházi és világi vezetőket), az egyház tagjait, a betegeket, gyászolókat, szenvedőket, rászorulókat.
Ebbe az imádságba sok helyen bekapcsolódnak a lelkészen kívül a gyülekezet tagjai is. Erre csak egy példa az, amikor az egyes szakaszok lezárásánál a liturgus szavára: "Jézus Krisztusért kérünk!" a gyülekezet így válaszol: "Urunk hallgass meg minket!"
Az Úrtól tanult imádságnak is nevezik, mivel Jézus tanította tanítványainak. Egyben minden imádság példája is a keresztények számára. Általában a szabadon mondott vagy kötött szövegű imádságok végén hangzik el ilyen bevezetéssel: "...hallgasd meg imádságunkat Jézus Krisztusért, kinek nevében és tanítása szerint még együtt így imádkozunk: Miatyánk..."
Minden istentiszteleten elhangzik, esetleg többször is. Nélkülözhetetlen az úrvacsorai és a keresztelési liturgiában, de esketések és temetések alkalmával is. Az Úrtól tanult imádságot az egyetemes könyörgés végén minden alkalommal, a lelkésszel közösen mondja az egész gyülekezet, miközben megszólal a harang.
Az Úrtól tanult imádság szövege az új, ökumenikus fordítás szerint a következő:

"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved,
jöjjön el a Te országod,
legyen meg a Te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
és ne vigy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól,
mert tied
az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen."

Az áldás általánosan Isten kegyelmének, üdvhozó erejének közlését, továbbadását jelenti. Felemelt kézzel végzi a lelkész keresztvetéssel ill. keresztrajzolással. Az istentisztelet végén legtöbbször az ún. Ároni áldás hangzik el, melyet Isten rendelt el Mózesen keresztül Áron és fiai papi szolgálatára (4Móz 6,22-27). Ez az áldásforma zárja le évszázadok óta az evangélikus főistentiszteletet. A liturgus énekli vagy mondja, a gyülekezet pedig állva fogadja a következő szavakat:

"Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged!”

Az "Ámen"-t válaszként minden esetben a gyülekezet mondja ill. énekli.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép