Nézlek éjjel és nézlek nappal,
És nem tudok betelni veled.
Nem vagy te szép, de mert enyém vagy,
Számomra édes műremek.

Ismerem arcod minden vonalkáját,
És mégsem tudom, hogy ki vagy?
Zsendülő lényed minden rezdülése
Egyre több rejtélyt mutat.

Lesem elalvásod, virrasztom álmod
Apró arcjátékának neszét,
Haragod, panaszod figyelem szenvedéllyel,
Mint művész, ki elfogultan bírálja remekét.

Mert kínt és vért adóztam létezésedért,
De ne szóljon erről többet dalom,
Mert ha selymes tenyérkéd homlokomra simul,
Nekem az mindenért gazdag jutalom.