Dr. Imre Lajos halálának napján

Bevágott mint villám
a márciusi égből,
megsokszorozva terjedt,
mint fagyos zivatar,
mint hideg, amely hirtelenül megráz.
Nem jajgattunk és nem lázadtunk mégsem,
hiszen teljesen beérett kalász
tört le súlyától egészen
mely földig húzta már.

Egy elvégzett életmű célhoz ért,
s égi Urának most már számot ad
íme, itt vagyok, visszatértem,
tanítványokká tettem sokakat.

Úgy sajog bennünk most a döbbenet,
hogy egy vékony, fekete gyászkeret
újsághírek zsúfolt sorában
mint börtönrács kérlelhetetlen vaskockája
örökre körülzár itt
egy szép nevet.