Ruhámra nézek, és itt borong
körülöttem halálod. Ravatal
komor színében járok a tarka
ruhájú embertömegben.
Te feketében fekszel odalenn
én feketében idefenn belengek
hegyormot, utcát és teret,
mint élő, mozgó gyászlobogó, mely
szüntelenül csak neked integet.