Maggá lettél te odalent,
és gyökérré, amelyet
elültettünk ezerkilencszáz-
hetvenkilenc tavaszán,
és én onnan lentről
várom a kihajtásodat Anyám.
Tudom, nem lehet az,
csak nagysokára
hisz oly vak a mélység,
és reá mázsás kő is nehezül
benne aranylik neved
de akik kapával rendezgetitek
azt a földágyat, vigyázzatok,
mert valamikor megjelen
egy rügy, egy inda,
ki ne vágjátok,
Ő küldi nekem.