Apám. Anyám, ó mondjátok meg nekem,
miért van az, ha felragyog a nyár,
szívem felétek dobban egyre?
Amikor arany reggelek
rám köszöntenek,
úgy iramodnék
talán börtönzár pattan valahol,
madár illan a kék magasba,
vonatfütty hasít a hegyen túl
s felfigyelek.

Miért van az, ha néha ritkán
hozzátok térhetek,
olyan leszek, mint éledő hal,
amelyet visszadobnak a vízbe?