Harsányan felzeng hangjuk az utcán,
Amikor a sarkon dalba kezdenek.
Tegnap még tarka ruhásak voltak,
Utolsó divat szerint járó.
Nagyhajú fiúk. Ma már egyformák.
Nincs rajtuk semmi egyéni többé,
Eltűnt a jelleg a posztó mögött,
Mely egyetlen zöld embertömeggé
Rajzolja őket. Csak egy hatalom
Tesz ilyen csodát a föld kerekén.

Mikor ők jönnek, van abban mindig
Valamilyen ünnepélyesen örök.
Az ő útjukból minden félreáll,
Lassítanak siető járművek.
Tegnap még táncdalokat dudorásztak,
Ma indulójuk felriaszt,
Kivet az ágyból, mint lelkiismeret,
Mi fekszünk még, de ők hajnal óta
Talpon. És mennyi serényen végzett
Munka van hátuk mögött,
És mégis üdén zendül fel az énekük
A polgári házak sorai között.
Azt ígérik, hogy bármi veszélyben
Készek, ha kell, megvédeni minket.
Ifjúi nyers erő lüktet a dalban.
Százlábú óriás lépte dübörög.

És te is köztük vagy fiam.
De nagyon messze.
Láttam már számtalanszor katonát,
De most mindenkiben te jössz felém,
Megvizsgálom rajtuk a ruhát,
Minden darabja érdekel,
A szíj, a csizma, a fegyver
Mert téged is magába zárt
Az a világ, melyet szuronyok
Kérlelhetetlen törvénye köt.

Most nem vagy az enyém,
Egy jó időre elvesztettelek.
Ezért megnézek minden menetet,
Amikor reggel kivonulnak,
És látni akarom a visszatértüket.
Nincs munka, amit értük félbe ne hagynék.
Ütemes léptükre mindig kifutok,
Mintha te hívnál,
S állok tisztelgőn,
Amíg elhalad
Az erre járó kis csapat
Hátha a moha zöld színek
Sapkák, táskák
És puskák mozaikja
Elém formálja egyszer
Arcodat.