Láttam az őszt, a sápadt festőt,
amint lassú léptekkel némán ballagott,
szemében az alkotás tüze égett,
komoly volt és mélyen hallgatott.

Az alkony bíborába mártotta ecsetjét
és végigvont vele a gesztenyesoron,
és megremegtek, elpirultak sorra a fák
a nyárutói gyönge alkony.