A szögfüggvények világába
nem megyek veled.
Én már csak ételt készítek neked,
s párnád a fejed alá igazítgatom.
Ruhád mosom,
s ha kamasz fölénnyel ledobod,
lehajolok érte.
Szolgád vagyok.
A szívedbe sem láthatok.
Eltakarod.
Én már csak várlak, várlak téged,
folyton ajtónyitásra figyelőn,
és egyre lassúbb léptekkel
követlek le-lemaradozva.