Szeptember aranya, október kékje
csak emlék már, vagy álom,
hogy lábom a hegycsúcsokat járta,
s kezem őszi virágokat szedett csokorba?

November ágyba vert. Zord ellenségem.
S most párnán hánykódva kúszálom hajam.
Sírva gondolok a nyár aranyára.
Kályhatűz fénye villog a falon.

Minden november köde leterít.
S szemem ilyenkor komor rímeket ír a falra.
Talán igaz lesz, talán lázálom
tudom, november hozza majd halálom.