Meghajtom bűnbánón fejem
S mit rég tevék, imádkozom.
Általnyilallik lelkemen
Egy rég nem érzett fájdalom.
Egy rég nem érzett fájdalom
Imára szólít engemet,
Hisz örömtől imádkoznom
Oly régen-régen nem lehet.

Ez a nap már rég az én napom,
Ez a bánat régi, régi kincsem,
Nem a bűnbánásra alkalom,
De örök lelkiharc, örök Isten!
Nem az örömnapoknak álmát
Siratom némán, könnytelen szemekkel,
Hanem lelkem borongó árnyát,
Kísértő, rémes szellemekkel...

Ejh! hagyjuk a sírást,
Sírjon, kit bűne sírni késztet,
Pohár csendüljön, ébredjen a szív:
Ma ünnepel halál, enyészet...
Ma zokogástól hangos a templom,
Könny a szemekben, hamu a fejen,
Dalra fel, míg mások zokognak,
Ez a nap az én régi ünnepem!..