Népszámlálás volt Betlehemben,
így szól a Karácsony története,
s akkor született meg egy istállóban
az Úr egy Fia, Mária Gyermeke.

Nem volt, ki szállást adjon nékik.
Barmok lehelték rá a meleget.
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója,
Meséli a monda. Mert ott született!

De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon ha született volna,
az első Karácsony igaz történetéről
így szólna ma a bibliai monda.

Rozál épp az udvart seperte.
János meg a jószágnak almozott.
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A Puli, az meg hátul kalandozott.

Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária, fáradtan, alig vonszolta magát
S a kerítésen át József beköszönt.

Rozál fogadta hangos szóval.
Mi szél sodorta erre kendteket?
Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony
s pihenni kéne, mert ránk esteledett.

Kerestünk födélt a korcsmában.
De szállást a bérlője nem adott.
Hej pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába nincs pénz, mert szegény vagyok.

Már istálló is elég lenne,
Csak tető legyen már fejünk felett.
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.

Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kendtek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál.
Hogy elfáradt, szegény! Eszem a lelkét!

Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca, mint viasz, sápadt.
Ne ugass már, Bodri! Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!

Jöjjön csak, lelkem, segítek én.
Támaszkodjék rám! Óvatost lépjen!
Úgy, úgy, lelkem! Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segéljen!

János is sebtiben előkerült.
Kemény keze még a villát fogta.
Utasok. Nincsen szállásuk. S beteg az asszony.
Behívtam őket. Mért ne tettek volna?

Az asszonynak vess tiszta ágyat!
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál.
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!

A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.

Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja,
Hogy János a szobába épen befűt.

A kemencében lángolt a tűz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna, szaga,
Mint békesség, csendesen leszállott.

Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüstszín port hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régen várt Kisded.

A szomszédságból akadt bölcső.
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy, öt asszony zsibongott a szomszéd szobában,
a kis teknő körül szép kör alakban.

Jaj de szép s fiú! Nézd csak, apjuk!
Ujjongott Rozál, míg óva mosta.

És így született meg az Isten Gyermek.
Már hogyha nálunk születhetett volna!