Csak hulljatok virágok, pálmaágak,
Csapongjon a piros szárnyú öröm.
S higgyétek, hogy Dávid utódja jön,
Szabadságszerző győzelmes királynak.
Ő, látja már, hogy messze mint a felleg,
Fekete átok varjúraja vár.
És szárnyra kap, s hogy nemsokára már,
Káromkodnak, akik most énekelnek.

Ő, tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,
Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,
Nem marad bennük se remény, se hit.

S egy szürke fa a borzongó erdőbe,
mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle,
meg, megrázza zörgő leveleit.