Szép országom, Magyarország!
Féltő gyermeked szól hozzád.
Fiatal vagy, derék, szilaj,
ne légy beteg! Jaj, meg ne halj!

Ütöttek már vasököllel,
kaszaboltak éles tőrrel,
levagdosták kezed, lábad,
aztán betömték a szádat,

Szögesdróttal vettek körbe,
hazug eszmékkel gyötörve,
fényes voltál, megfakultál,
de mégis csak élni tudtál.

Ami most mar, belső féreg,
piócaként szívja véred,
saját fiad tör ellened,
s bemocskolja becsületed.

Néped széthúz, nem tart össze,
pénzre éhes, nem erkölcsre,
s az kerül a pellengérre,
aki érted szót emelne.

Júdás-lelkű árulóid,
meggyalázzák értékeid,
méregpohárból itatnak,
szétcincálnak és eladnak.

Édes hazám, Magyarország,
könnyes szemmel tekintek rád.
Féltelek, mert magyar vagyok,
benned élek, veled halok.

Éltetőm, szívdobbanásod,
s halálom a pusztulásod.
Édes hazám, szép országom,
tarts ki, bírd ki mindenáron!