Vitézek, mi lehet e széles föld felett
Szebb dolog az végeknél.
Hol ott kikeletkor, az sok szép madár szól,
Kivel ember ugyan él.
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
Ád ki kedvesebb mindennél.

Ellenség hírére, vitézeknek szíve
Gyakorta ott felbuzdul.
Sőt azon kiül is, csak jó kedvükből is,
Vitéz próbálni indul.
Hol ott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
Homlokán vér lecsordul.

Az jó hírért s névért, s az szép tisztességért,
Ők mindent hátrahagynak.
Emberségről példát, vitézségről formát,
Mindennek ők adnak.
Midőn, mint jó sólymok, mezőn széllel járók,
Vagdalkoznak, futtatnak.