Kalapos volt szegény öreg. Naponta
négy-öt kalappal lendített a sorsán,
s ha adni-venni falvak összegyűltek
árulta őket nagy vásári ponyván.

Néhány kalap s a lányát férjhez adta.
Sok-sok kalap s cserép került a házra.
S mikor már fedett fővel járt a környék,
öregapám a lét nyűgét lerázta.

Csöndes szerszámait hidegre tette,
hanyatt feküdt és ránccal körbesáncolt
szemébe húzta utolsó kalapját.
Meghalt. Csak addig élt, amíg muszáj volt.