Lám, iskolába járok újra,
reggelenként viszem fiamat.
Utunk sok akadály múltja,
fény és hang, játék, tapasztalat.

Lassan rendeződnek a dolgok,
fiam egyre többet tud, én meg
kevesebbet. És megborzongok,
hogy általa mily sokat értek

e csupa akadály világból,
melyet utak és jelzőtáblák
kuszálnak össze. Utas, lángolj,
hogy árnyékodat megcsodálják!

Megállunk az iskola előtt,
féltem, ki engem sosem féltett.
Belépünk. A fiam megy elől.
A küszöbről, utánanézek.