Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként bajba ölten
Vándorbölcső temetőkben
És mégis élünk!

Dobra vernek minden vágyat,
Árverezés a vasárnap,
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak
És mégis élünk!

Elvadult a dűlők lelke,
Kórót terem tarló-mesgye.
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szilva tenyerünkbe
És mégis élünk!

Fogaskerék, futó szalag
Egyik elmegy, másik marad
Bölcsőnk-síron porrá szakad
Zokognak a kövek-szavak
És mégis élünk!

Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek
És mégis élünk!

Úgy beszélünk más ne értse
Anyanyelvünk létünk vére
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult vége-vége
És mégis élünk
S fogunk élni!