Négy ősz már telt jöttöd óta,
s olyan vagy, mint kis manócska,
ki ha kacag, szívem nevet,
mert nincsen olyan, ki nem szeret.
De ha szemed lepik könnyek,
s kis fejedre gondok jönnek,
mikre nincs is magyarázat,
az nékem is hidd csoda bánat.
Azt kívánom, boldog legyél,
s rosszból részt te sose vegyél,
legyen vidám összes napod,
s oly gyönyörű a holnapod,
milyent gyermek sosem látott,
s híre járja nagyvilágot.
S ha rád köszönt az álmos éjjel,
az éj egy vásznat húzzon széjjel,
hol csillagpor az aranyfesték,
s ettől ragyogjon az estéd.
Hold legyen az ágyacskád,
puha felhő a párnácskád,
ez minden, mit Tamás kaphat,
hisz Ildi nénéd ennyit adhat,
mégis lelkét adja neked,
mert élténél is jobban szeret!