Akár csak égboltnak vakító kéke
Harc sújtott népnek a jövendő béke,
csillanó smaragdja szent koronának,
zokogó gyermeke az édesanyának,
ölelő medre a háborgó tengernek,
halovány reménye hit-hagyott embernek,
harmatnak fátyla a reszkető földnek,
őzek szökellése a zöldellő völgynek,
veszejtett Trója a cinkos falónak,
oly része Mosolyod gyönyörű valódnak.

"Mely ha látszék, rügyet fakaszt,
S zord tél múltán, hozza tavaszt."