Tél fehér függönyén átsüt holdnak fénye,
mely elárvult madárka egyetlen reménye,
hogy jégnek viharában magocskára leljen,
s megdermedt szárnya végre megpihenjen.
Észak lehelete átfonja a tájat,
nem kímél sem erdőt, sem kertet, sem házat.
Kandallók tüze vad erővel ropog,
s bár fagynak vasökle az ablakon bekopog,
szobáknak falait melegség járja át,
mely boldogan zengi karácsony himnuszát.
Jézusnak Szent Fája figyelmet követel,
s jutalmul családod ajándékra lel.
Gyermeki kacaj árad mindenfelé,
hisz ki mire vágyott, azt mostan meglelé.
A Buksi kutya csak mocorog vackába,
befelé vágyódik, de még sincs hiába,
hisz ünnepnek nyomán kolbász vacsorája,
s melegség költözik szerény hajlékába.
Be jó lenne estémet veletek tölteni,
s a csábító étkeket veletek költeni.
Reszkető szívvel csöndben hozzád bújni,
s mint őz a vadászt látva, félve meglapulni.
Minden bűnünket szentül beismerni,
s Isten kegyelmével megváltásra lelni.
Lennék most hópihe, mely ha ajtód tárul,
mi titeket megcsalva oly rútul elárul,
hozzád repülnék, s hidd, nem félnék,
pedig testedhez érvén csak kevéskét élnék,
de harmatnak cseppjeként hozzád érhetnék,
s lelked öröméből én is kérhetnék.
Lennék gyertya fénye, mely asztalnál lobog,
s érezném szíved csak érettem dobog.
Lennék fának dísze, melyben arcod fénye csillan,
s mint kósza gondolat, biz úgy elillan,
mégis örökkön szerelmet remél,
s bármerre röppen, hozzám visszatér.
Lennék aranyalma, csillagszóró, lennék én bármi,
Ha karácsony estén segít hozzád eltalálni.