
| |||||||
|
|
12 felhasználó online
0 tag, 12 vendég
Képek a galériából
|
Versek
Bernát János - Vágynak Karácsonya
Tél fehér függönyén átsüt holdnak fénye,
mely elárvult madárka egyetlen reménye, hogy jégnek viharában magocskára leljen, s megdermedt szárnya végre megpihenjen. Észak lehelete átfonja a tájat, nem kímél sem erdőt, sem kertet, sem házat. Kandallók tüze vad erővel ropog, s bár fagynak vasökle az ablakon bekopog, szobáknak falait melegség járja át, mely boldogan zengi karácsony himnuszát. Jézusnak Szent Fája figyelmet követel, s jutalmul családod ajándékra lel. Gyermeki kacaj árad mindenfelé, hisz ki mire vágyott, azt mostan meglelé. A Buksi kutya csak mocorog vackába, befelé vágyódik, de még sincs hiába, hisz ünnepnek nyomán kolbász vacsorája, s melegség költözik szerény hajlékába. Be jó lenne estémet veletek tölteni, s a csábító étkeket veletek költeni. Reszkető szívvel csöndben hozzád bújni, s mint őz a vadászt látva, félve meglapulni. Minden bűnünket szentül beismerni, s Isten kegyelmével megváltásra lelni. Lennék most hópihe, mely ha ajtód tárul, mi titeket megcsalva oly rútul elárul, hozzád repülnék, s hidd, nem félnék, pedig testedhez érvén csak kevéskét élnék, de harmatnak cseppjeként hozzád érhetnék, s lelked öröméből én is kérhetnék. Lennék gyertya fénye, mely asztalnál lobog, s érezném szíved csak érettem dobog. Lennék fának dísze, melyben arcod fénye csillan, s mint kósza gondolat, biz úgy elillan, mégis örökkön szerelmet remél, s bármerre röppen, hozzám visszatér. Lennék aranyalma, csillagszóró, lennék én bármi, Ha karácsony estén segít hozzád eltalálni. |
Hirdetés
|
|