
| |||||||
|
|
7 felhasználó online
0 tag, 7 vendég
Képek a galériából
|
Versek
Berzsenyi Dániel - Herceg Eszterházy Miklóshoz
Árpád virágzó magva te, fő magyar!
Eldődeidnek fegyvere népeket Győzött, s hazánkért számtalanszor A viadal mezején csatázott. Ők voltak a harc vérzivatarjain S a béke napján bölcs vezetők, atyák, S kormányra termett őrszemekkel Szélvészeket zabolázva tartók. Melly áldozat volt a vezekényi harc! Bús tisztelettel könnyezi a magyar Négy bajnok Eszterházy véres Porba kevert ajakit, halálát. Láttam tebenned buzgani véreket S orcádra öntött nemzeti lelkeket. Láttam szemed villámsugarát S ősi dicső vasadat kezedben. Rémülve megszűnt a fene háború. Int a kegyetlen tengerek istene Képével a forró haboknak, S tűnik az Oceanus dagálya. Szép a borostyán s győzedelemszekér. Szép a vitéznek sebhelye homlokán. Félisten, akit nimbuszával A hatalom s tudomány ragyogtat. Minden nagy és szép, melyet az ó világ És e jelenkor művei közt csudálsz, Bajnok, dicsőség, fényes ország A tudomány gyönyörű gyümölcse. Ez hozta mennyből földre az isteni Szikrát, ez oldott a butaság alól. A bölcs Athénét s győzhetetlen Róma fejét ez emelte égre. Nézd a virágzó Gallia népeit S Nelson hazáját rettegi a világ Ez ész s erő két nagy csudáját, S hirdeti napkelet és enyészet. Hát nemzetednek mért fakad ily soká A rég óhajtott laurus? Ezer nemes Vállvetve törtet s gátakat ront, Ah, de acélhegyek állnak ellen! Téged, hatalmas Herceg! az Istenek Fő polcra tettek: véreidet segéld! Vidd a dicsőség templomához, S ajtaja zára lehull előtted. |
Hirdetés
|
|