Éji folyóvíz, hulló hullám,
Fölpihegő mély fekete márvány,
Te, ki a partod csókolod s dúlod,
Szívedre hajlok szomorú-árván.

Beléd hullajtom komor, nagy öklöm,
Benned meglágyul, megnyíl, szétroskad,
Ringasd mély hullám e béna istent,
Gyáva kezemet sodorjad, mossad.

Tenyérrel égnek ringassad ringva,
Ringassad forró fészkét száz tettnek,
Akik röpülni sóvárgón s félve
Suta kudarccal belőle kiestek.

Ringasd a kezem, e forró bölcsőt,
Kiben királyfik fejét ringattam,
Telhettlen dölyfök, nagyravágyások.
Dübörgőn kondul sírjuk alattam.

Ringassad, mossad komoly hűvös víz
E forró méhét száz verő vágynak,
E szomjú méhét száz hatalomnak,
Kitárt kelyhét száz nyomorúságnak.

Ringasd a kezem, az égnek tárva.
Ez az öt ujj tud csókolni s marni,
Bűnbe ringatni, átkot fölásni,
Ezekre, jaj, mind gyászt kéne varrni.

Ringasd a kezem, az égnek tárva,
A sötét égnek torz tüköréül,
Mindenhatóság fájó gúnytükrét,
Aki homályos könnytől és vértől.

Oh égnek gyászos fekete könyve,
Bús gyalázatod olvasd kezemből,
E tenyér minden kusza vonása
Káromlást szór rád e bűnveremből.

Most, most taposs rám Sors a szent égből
E zavart vizek sötét partjára,
Lecsüggedt kézzel és akarattal.
Fekszem alája, hanyatt alája.