Tegnap még Trianon bilincsében jártunk,
Ma valóra vált a leggyönyörűbb álmunk.
Szívünk, lelkünk ujjong, lobogók lengenek,
Hűséges Székelyföld, Erdély köszöntelek!

Elszakított testvér, visszatértél végre
Az édesanyádnak ölelő keblére.
Nem enged el többé, úgy ölel magához,
Forrón hozzásimul legdrágább fiához!

Be sokszor vágyódtunk hiába utánad
Szent László városa, szépséges Nagyvárad.
Be sokszor szállt lelkünk kincses Kolozsvárra,
Dicső, nagy magyarok örök otthonába!

Álmunk összetörte húsz esztendős átok,
Hallottuk a jajjod, hangtalan sírásod.
Hallottuk az erdők panaszos zúgását,
Elhozták a folyók könnyeitek árját!

Karunkat kitártuk a csillagos égre,
Imádságunk felszállt az Isten elébe.
"Teremtő Úristen, alkoss új világot,
Adjál a magyarnak örök szabadságot!"

Hála neked Uram, nem vártunk hiába,
Horthy Miklós felült hófehér lovára.
Áldás jár nyomában amerre elvágtat,
Elapad a könny is, elrepül a bánat!

Dalolnak a völgyek, dalolnak a hegyek,
Amerre elvonul a nagy honvédsereg.
Barát és ellenség ámul a csodára,
Feltámadt a sírból a puszták királya!

A Hargita ormán kitűzi a zászlót,
Miénk a Székelyföld, Istentől megáldott.
Hólepte havasok, égbenyúló bércek,
Városok és falvak, mind, mind visszatértek!

Csókoljuk a rögöt, melyet oly rég vártunk,
Szemünk könnye árad, oly nagy boldogságunk.
Száll a magyar Himnusz, zúgják a fenyvesek,
Vértől ázott szent föld, Erdély köszöntelek!

Erdély visszatérésének emlékére