Esküdj fiam. Az Oltárt meggyalázták,
Köve széttörve, üszke megtapodva,
Így fölszenteltebb. Esküdj, ott fönn látják
S számon tartják az esküd mától fogva.
Gyermek vagy még? Nem várhatunk manapság,
Ma mégis mélyen hasítom beléd
A magyar fájdalom zord ekevasát,
Fölszántom gyermekkorod mezejét.

Esküdj fiam. Mert én rokkant vagyok már,
És elhullhatok holnapig, ki tudja,
De a mi harcunk esküdt bosszulót vár,
Siess, hogy holnap nyomulhass nyomunkba.
Halott apáid ma mind ránk hallgatnak,
És esküdet fönn szavanként kísérik,
S egymásnak adják, tízmillió magyarnak,
És vissza évről-évre ezer évig.

Esküdj fiam. "Én Erdélyről soha
Le nem mondok, mindig magyarnak tartom,
Legyen a sorsom bármily mostoha.
Harcot vállalok érte minden harcon,
Szárazon s vízen, föld alatt és égben,
Nyíltan, titokban és a kés hegyéig,
Megküzdök érte harcban és békében,
Míg karom lehull, míg szívem elvérzik."

Esküdj fiam: "Én parancsolóimnak
Parancsát végigviszem rendületlen,
Fegyverem, s munkám, akármire hívnak
Nem hagyom cserben, őrzöm becsületben.
Küzdök elhagyva, bántva bár, s lenézve,
Holtan is magyar becsületre vágyom,
S temessenek majd Erdély szent földjébe.
Isten engem úgy verjen vagy úgy áldjon "