Öklömnyi feje a vállamon,
kicsorgó nyálát is vállalom,
örökké trillázó kis kezét,
az Isten áldotta csemetét.

Vállalom csöndjét és sikolyát,
a mindig kígyózó csigolyát.
Ha szundít, vörösbe bágyadó
arcán két könnycsepp is látható.

Vállalom úgy, ahogy kaptam őt,
ki szülte, vállalom azt a nőt.
Anya és lánya, az életem.
Ennél szebb nem is kell énnekem.