Gömbölyű szivárvány
egykoron valék.
Isten szalmaszálán
rezgő buborék.

Majd a földre hulltam
fénylő mag gyanánt.
Látni úgy tanultam
tőled, földanyánk.

Mégis, egyre marnak
ordas kételyek.
Ápol s eltakar? Vagy
élve eltemet?

Tán ha egyszer
nemsokára?
Én következem,
elmúlásom ára majd a
folytatás lészen.

Gömbre írt szivárvány
egykor az valék.
Isten szalmaszálán
szappanbuborék.