Csöppség voltam, első osztályos.
Gyakran állt pityergőre szám,
mert jaj, a mesét nagyon szerettem
s mégsem mesélt sose anyám.

Ott a sok könyv, olvass belőle!
Vagy nézegesd a képeket!
Légy jó, kicsim! Látod, anyácska
főz, mos vasal, jár iskolába,
tanít sok gyermeket.

S már fordul-perdül vékonyka lába,
szép keze sose pihen.
Villan a tű, készül a vázlat,
forr a leves jaj, nincs-e lázad?!
Baj, gond, betegség
sosincs megállás, anyácska, édes szívem?

Csöppség voltam, első osztályos,
de a szívemben már
sürgő-forgó anyámat nézve
jó szándék muzsikál, szegény Édes!

Küszködik, fárad, soha nyugalma nincs.
Nőjek csak meg! Legyen kezemben
száz pengő! Drága kincs.
Egy k a r o s s z é k e t fogok venni!

Anyát beültetem és simogatva dédelgeti
a két dolgos kezem. Én főzök, mosok,
takarítok, iskolába megyek,
majd sok-sok gyermeket tanítok
s puha párnát veszek
a pénzen, amit megkerestem.

A terv már készen áll,
anyám ott ül a karosszékben
s a nagy lányára vár.

Sok év repült el észrevétlen,
mint szálló fellegek.
Hajam közé a tűnő nyár
ősz szálat pergetett.

Nagy fiam van. Első osztályos,
de gyakran pityereg,
mert jaj, a mesét úgy szereti,
mint tortát más gyerek.

S hiába kéri, követeli:
"anyuuu, még egy mesét!"
Örök ismerős mozdulattal
fogom a kis kezét,

A hangom is oly s ismerős.
A mélyén, valahol
emlékek szürke fátyolán
egy édes hang dalol.

"Ott a sok könyv. Olvass belőle,
vagy nézd a képeket!
Légy jó, kicsim! Látod, anyácska
főz, mos, vasal, jár iskolába,
tanít sok gyermeket "

S már fordul-perdül szegény lábam,
két kezem sose pihen.
Villan a tű, készül a vázlat,
forr a leves jaj, nincs-e lázad?!

S megszólal egyszer a kisfiam.
"Anyácska, édes szívem,
mindig mozogsz, mindig csak fáradsz,
soha nyugalmad nincs.
Nőjek csak meg! Legyen kezemben
száz forint! Drága kincs "

Igen. Hát így volt. Eltalálták.
Gyermekkorom szép, tiszta álmát,
mit sosem válthattam valóra
anyácskám nem is tudott róla
megkaptam én is /dús ígéret kisfiamtól/
a k a r o s s z é k e t .
és simogatva dédelgeti