Gyuszira emlékezve.


Árván ülök a Tisza parton
gyáván a könnyemvisszatartom.
Félek. Átölel a nagy semmi.
Lélek, meddig fogsz még temetni?
Isten, miért vetted el tőlem?
Hittem s itt hagytál meggyötörten.
Rám hullt rettegve tűrt magányom,
ájult hullámfenék alá nyom,
ott ront szívemre összetörtem.
Oh, mondd, miért vetted el tőlem?

Árván ülök a Tisza parton,
kábán az alkony issza hangom.
Kereslek, hívlak, visszavárlak,
szerelmem kútja tiszta már csak
Kuszáltan száll az emlék fátyla,
utánad nyúlnék,jaj, hiába!
bársony homályt terít a múltra,
mákony szálát szememre húzza.
A nagy folyó csitítva csobban.
Arany golyó a Nap. Karodban
ringat a lágy, jótékony álom.

Hinta a vágy foszló fonálom.