Azt mondod, súlyos, bús verseim vannak.
Malomkő lóg nyakában a szavaknak.

Ki tehet róla? Bizony nem tudom.
Én csak ballagok végig az úton.
Bámulom, élem azt, mi elém tárul,
mellettem jár, csapzottan kullog hátul .

Ki tehet róla? Vonata milyen
gubanc-hurkokkal csoszog a sínen?
Csak egy biztos, ha buggyannak a rímek,
elöntenek a hangok és a színek.

Ki tehet róla? Nem segít semmi.
Versben nem lehet hazugnak lenni!
Hát így ítélj, így bírálj? Ne a szavak,
sorsom kemény sziklái aggasszanak.

Ki tehet róla? Bábjáték nyomán
Vitéz László szerepe osztva rám.
Amint felküzdöm magam sárból, porból,
a palacsintasütő ledorongol.

Ki tehet róla? Ez az életem.
Kérlek, ne tégy szemrehányást nekem!
Használd fel égi összeköttetésed
s napfényesebb tájra indulok véled.

Tennél-e róla? Úgy érzem, tudom
s tán mosolygósabb lesz majd a dalom.