Remény forrása voltál,
emlékek kútja lettél.
Mi lenne, hogyha újra
igaz magadra lelnél.

Ha végre észre vennéd,
megcsaltak, meggyaláztak,
s nem jó tanácsadó a
vigasz helyett a bánat.

Mi lenne, hogyha újra
anyánk lennél te, drága,
s a boldog nemzetek közt
nem lennél soha árva.

Jó lenne, ha a Gyermek
benned is megszületne,
s újra figyelni tudnál
angyali énekekre.

Szívedből újra hívás
indulna száz határra,
s nem lenne ily fagyasztó
sorsunknak éjszakája.

Menjünk hát Betlehembe,
hol vár az Égi Herceg,
ki ócska jászolágyán
szívet-lelket melenget.

Menjünk a pásztorokkal
zarándok új reménnyel,
mert angyal száll felettünk,
s utunkon ő vezérel.