
| |||||||
|
|
14 felhasználó online
0 tag, 14 vendég
Képek a galériából
|
Versek
Csokonai Vitéz Mihály - Gróf Széchényi Ferencnének
Nagyságodnak kárpitokkal,
Keresztekkel, csillagokkal E napon udvarlanék. Tisztelkedném kösöntyűkkel És reá smaragd betűkkel Juliánát metszenék. Concertekkel ekhóztatnám És ágyukkal durrogtatnám A Dunának partjait, Pompáznám örömportákkal S tündöklő tűzi-munkákkal Buda s Pest piacait. Sőt még többet is mívelnék! De sem tőlem ki nem telnék Ilyen pompa, ilyen kincs, Sem Nagyságod grófi telke, Kincstárja és nemes lelke Ilyeknek híjával nincs. Én bővölködöm versekben, Nagyságod pedig ezekben Mindég nemes kedvet lél. Méltán is, mert kit lantjára Clió vészen, nap módjára Fénylik az s minden ha él. Sok gyémánt jelek elvesztek, Léthét ússzák sok keresztek, Sok oszlop a porba ül, Ellobban Stuwer remekje, S a Hayden bájos énekje A szellőkön elrepül. De a múzsáknak szózatja A sírt is megrázkodtatja S életet fúvall belé, A virtus nevét felfogja S örök trombitán harsogja A nap két háza felé. Kit Bellóna babérjával, Kit a polgári cserfával Jegyez ki a tisztelet, Hogy az érdem templomában Tündököljenek sorjában Feltördelt sírjok felett. Nagyságod kegyelmes férje És méltóságos testvérje, Kik hazánk múzsáinak Oltárokat építettek, Részesivé ekképp lettek Olympus tornácinak. Hogy pedig e dicső tájon Az ő húgok is sort álljon A héroinák között, Nagyságod tisztelt fejére A Clió egyik testvére Egész tavaszt kötözött, Kin az ősz a kikelettel, A morál a szép képzettel Atyafias láncot von, Mint ágán a narancsfának És képén a Gráciának, Vagy pedig Nagyságodon. |
Hirdetés
|
|