Ha haragszol, megkövetlek,
Békélj meg, szép angyalkám!
Csak azt mondtam, hogy szeretlek,
S e szóért haragszol rám?

Ki az oka? s ki hibája,
Hogy kellemed olyan nagy?
Hogy te, óh virtus példája,
Szeretetre méltó vagy?

Ha téged szeretni vétek,
Hányan esnek úgy belé?
S hogy én legtartósabban vétek,
Magam azért büntetsz-é?

Lelj csak egyet, ki szépséged
Látván, de mint én, úgy ám
Ne szeressen mindjárt téged,
Úgy neheztelj osztán rám.

És ha e szómért: szeretlek,
Úgy kikelhetsz ellenem,
Egypár csókkal megkövetlek,
Csak hagyj holtig vétenem.

Vagy ha e szó úgy megsérte,
Mondd vissza, Lillám, te is,
Én nem haragszom meg érte,
Megbocsátok százszor is.